Nem érdemes mentegetőzni...2010-ben a választások idején bíztunk a nagyobb parlamenti figyelemben családok és családi vállalkozások irányába.

Történelmi lehetőség vált foszló rózsaszín köddé azzal, hogy az átláthatóság, a nyitottság és önkéntesség alapvető elvei helyett az alkalmatlan emberek pávatáncává silányult le - az egykor még bizalom adta legitimáció.

Torzult a választások utáni kép

Önkritikát a politikában úgy lehet gyakorolni, hogy a téves politikai gyakorlatot, nemzetet sodró irányt és jogalkotásban önkritika hiányát látva  - az emelt fővel rendelkező ember elköszön - az Ő élete önkéntes munkájából jobb fényben feltűnőktől, a megélhetési főállású párthivatalnokoktól.

Mérsékelt demokrata meggyőződéssel, mérsékelt liberalizmus elvi hitével a valódi polgári demokráciára igent, az államszocializmus bújtatott hatalmi kísérteteire egyszerűen választóként, állampolgárként nemet kell mondani.

Még le sem ketyegett a devizahiteles csapda, amikor a tétlenkedő jogalkotás az időben kapott jelzések ellenére újabb , súlyos helyzetet teremtett a családi vállalkozások, a mikrovállalkozások körében. 2013-ra a civilszervezetek végelszámolási hullámát teremtette meg a magyar jogalkotás.

Mikrovállalkozások, önfenntartó vállalkozások a munkaerőpiac utolsó még álló bástyája.

A mikrovállalkozások a magyar gazdaság alappillérét adó vállalkozási szektor!

Jelenleg az utolsó negyedévben 25%-kal nőtt a felszámolással megszűnő mikrovállalkozások száma.

Németországban ez 2%-ot sem érte el.

Jól ismertek és évek óta a parlamenti bizottságok elé kerülő átlátható magyar lobbijavaslatok, ehhez képest több céget számoltak fel az utolsó negyedévben, mint amennyit alapítottak.

Hogyan hat ez a munkaerőpiacra? Hogyan hat  a fiatalok és értelmiségiek  kivándorlására? Hogyan hat a választói közérzetre?

Quo vadis Magyarország?