Egy új korszak - itt nem a kétségeket okozó jogalkotási dömping és rigorózus víziókra gondolok - lehetőségét hordozta magában a 2010-es választás. A történelmi haladó lépés elmaradt, helyette történeti áttörés jött létre egy nem odaillő korkeretben.

Személyesen egy társadalmi párbeszéd valós és erős intézményen alapuló folyamatos nyitottságában olyan lehetőséget láttam, amely kisegíthette volna a kormányzó erőket a túl mechanikus és károkozó jogalkotásból.

Valós érdekérvényesítést segítő törvények, nyitott társadalmi részvétel valós elemzések és válaszok megkövetelésével a kormányzás okozta társadalmi károkat töredékére szoríthatta volna 2011-2012-ben.

Ennek elmaradása már egyértelműen láthatóvá tette a részben bennfentesek számára, hogy a társadalmi károk a rosszul súlyozott jogszabályok hátrányos hatásaival elsősorban nőni fognak.

2013 a választás előtti utolsó év, ha van demokratikus tartalék a kormányzó erőkben azt az első naptól igazolniuk kellett volna.

Egyenlőre ez a képesség elmaradt, helyette egy bürokrácia rosszul épített gépezet dübörög tovább egészségügyben, vállalkozások között, családok között áldozatokat követelve.

Orbán Viktor miniszterelnök számára véleményem szerint sajnálatosan kényszerű idő következik - amikor szembe kell néznie az alkalmatlanság jogszabályainak, az alkalmatlan bürokráciának - választásokban tükröződő következményeivel.

Magyarország érdeke a társadalmi jelzések legérzékenyebb figyelembevételét várja el a kormánytól, a kormányzati, bürokratikus politikai hiúság az ország kárát fokozza. (Országbíró Zoltán mérsékelt demokrata elkötelezettségű politikus)